13. részlet

Sziasztok!! Már elkezdtem írni, de még nem raktam össze az egészet. Eleve hosszú meg minden. Tényleg nincs sok ídőm mostanában. Szívesen folytatom meg minden, de nem látom értelmét :/
a 14. rész legyen az utolsó, vagy a 15.rész??? most tényleg írjatok, mert nem látom értelmét.
itt az előzetes a 13.részből :D

13.

A telefon kiesett a kezemből egyenesen a limuzin padlójára. Megdöbbentem, nem tudtam semmiről. Sokként ért, hogy Billnek van barátnője és nekem nem szólt erről a Ria ügyről. Rengeteg kérdésem lett volna, de nem tudtam feltenni azokat, mivel meg se tudtam szólalni. Ezt Bill is észrevette. Felvette a telefonomat valamit mondott Tomnak majd letette.

-         Ria az én barátnőm. Közel egy hete. Akkor ismertem meg mikor Gustav a kórházban volt. Ő az apukáját látogatta meg, mert az apja eltörte a karját, de már jól van. Utána találkozgattunk és hivatalosan egy hete vagyunk egy pár. Tomot meg megkértem, hogy segítsen Ria költözésében, mert ő most fog a környékünkre költözni. A kézen fogás meg azért folt, mert Tommal nagyon jóba lettek, de ne félj, Tom nem csal meg.

-          Értem, de mért nem szóltál nekem erről? – kérdeztem 5 perc hallgatás után.

-         Mert nem akartam, hogy fájjon neked. – vallotta be.

-         Mért fájt volna?

-         Mert legbelül még mindig szeretsz engem….

11/12 fejezet

Hy!!!
Na itt a 11. és a 12. fejezet. Bocsánat, hogy most rakom fel este, de a 12. fejezetnél teljesen leragadtam :/

        11. fejezet

Már kezdtem álmosodni, de nem hagyhattam, hogy titokban kisurranjon, így egy nagy bögre kávéval a kezembe leültem az ajtó mellé.
- Nekem is hozol? – hallottam az ajtó túloldalán egy kedves mosolygós kérdést.
-    Minek?- húztam az agyát

-         Mert szeretnék inni egy kis kávét. – suttogta az ajtó mögött. Végül ő is kapott egy bögre kávét, igaz csak résnyire nyitotta ki az ajtót én beadtam, de mire bementem volna becsapta az ajtót – Köszönöm. – suttogta az örömtől. Percekig ültünk az ajtónak támaszkodva, már mindenki aludt, csak mi voltunk ébren.

-         Tomot mióta szereted? – kérdezte egyszer csak.

-         Nem tudom, miért érdekel?

-         Nem tudom. – vallotta be. – furcsa szülők vagyunk mi – nevetett fel halkan

-         Ezt miből gondolod?

-         Nekünk van egy közös gyerekünk, igaz véletlenül lett és mi csak barátok maradtunk, egy házban élünk, másokkal élünk szerelmi életet és Demon ezt tudja és nem érdekli őt, számára ez a normális.

-         Igen… Emlékszem arra az éjszakára, amikor megfogant- mosolyogtam. Andreas egy házibulit rendezett pár fannal, akik egy sorsolás révén lehettek ott. A sok lány a TH körül forgott és az egyik lány próbálta leitatni Billt, de félre sikerült a terve, mert Bill engem vitt fel a vendégszobába. Csak arra emlékeztem, hogy Bill odajött hozzám és megcsókolt. Igazából akkor nem voltunk, hű de jóba, úgy hogy kicsit fura volt a helyzet.

-         Emlékszem mennyire ki voltál bukva, mikor rájöttél, hogy 2 hónapos terhes vagy és nem merted elmondani. – nevetett fel. – A legviccesebb az volt amikor nem tudtad felvenni a fellépő ruhádat és elkezdtem viccelni, hogy kövér vagy meg minden, utána meg azt mondtad, hogy terhes vagy azért szűk a ruha.

-         Te meg teljesen elfehéredtél és megkérdezted ki az apa és én meg mondtam, hogy lehet, hogy te…

-         És aztán meg beájultam. – nevettünk fel.

-         Amúgy mért maradtál velem, velünk? – kérdeztem ezt amúgy a mai napig nem értettem. Hosszú percekig néma csend volt.

-         Nem tudom, igazából azt hittem, hogy a sors ellenem van és nagyon gyűlöltelek meg Demont sőt leginkább magamat, de amikor a szülőszobában megláttam a fiúnkat… a haragom és az utálatom átváltozott szeretetté és nem akartam, hogy a fiúnk apa nélkül nőjön fel. – annyira jó volt ezt hallani tőle, hogy könnyeim megeredtek. Kár, hogy nem úgy alakultak a dolgok, hogy Happy End lett a vége, de mi így is boldogok vagyunk. Lassan kinyílt az ajtó én meg felnéztem. Bill mosolyogva leült mellém és átkarolt.

-         Annyira jó volt ezt tőled hallani. – sírtam a vállán. – Bár mindent visszacsinálhatnék és akkor Demon egy normális családban nőne fel…

-         Így sem vagyunk normális család, akkor sem lehetnénk azok, ha mi együtt maradunk, hiszen sztárok a szülei, bárhova megy paparazzik lebzselnek mindenhol. És amúgy is neked ott van Tom…

-         De te ennek nem örülsz. – vágtam közbe majd szipogtam. – láttam az arcodon reggel, hogy nem nagyon akartál mosolyogni és az egész mű volt.

-         De örülök neki, csak, hát… az igazság az, hogy nem nagyon gondoltam volna, hogy a bátyámmal fogsz kavarni. És titokban mindig abban reménykedtem, hogy hátha mi újra egypár leszünk, de akkor jött Natalie és minden megváltozott.

-         Ha kiderül, hogy Tom és én… akkor mindenki elfog vetni, főleg a szüleim.

-         Még mindig nem beszéltek?

-         Nem, szerintük nem volt egy jó ötlet, hogy gyerekem lett 19 évesen és bevallom ők mindig azt mondogatták, hogy a házasságon kívül született gyermek anyja egy ribanc erre meg én…

-         Jaj ne mondj ilyeneket, jó anya vagy csak túlzásba viszed az aggódásodat és mindent meg adsz, hogy Demon ne érezze magát rosszul. – puszilt meg. Végül elaludtunk.

12. fejezet

Arra keltem, vagyis arra eszméltem, hogy két erős kar felemel a földről, majd a két kar a kényelmes fotelbe rak s betakar. Félálomban lehettem, amikor az egyik kart elkaptam és magamhoz húztam.

-         Maradj itt velem. – suttogtam, pár másodperccel később valaki bemászott a mellém és egy lágy puszit nyomott a fejemre.

-         Szeretlek. – súgta a hang, majd minden elsötétült.

-         Keljetek mert szálunk!!!  - üvöltött Steven, én meg pár nyögés után kinyitottam szemeim. Láttam, hogy Bill mellettem ül és nagyokat pislog, nem is értem hogy férhettünk el egymás mellett a fotelben.

-         Hercegnő most magadra hagylak. – simogatta meg az arcomat Bill majd elindult a helyére, bár én felpattantam.

-         Hercegnő??? – kiáltottam utána. – mióta hívsz engem így?

-         Azóta amilyen kis vad voltál az este. – mosolygott utánam, leült a helyére és bekötötte magát. A többiek teljesen ledöbbentek, amit Bill mondott.

-         Semmi nem történt jó? – üvöltöttem mindenkire. – egyébként meg nem értem mit kell itt hazudoznod, miközben van barátom, aki jobb az ágyban, mint te. – vágtam az orra alá. Na ezt talán nem kellett volna, ugyanis azonnal kikapcsolta az övét és elém ált.

-         Oh igen???? – nézett le rám miközben melleit kinyomta.

-         Azonnal üljetek le, hamarosan ereszkedünk. – szólt Steven, mintha lett volna értelme.

-         Azt akarod mondani, hogy ő jobb, mint én??? – lépett egyre közelebb az exem kezdtem hátrálni eléggé félelmetes volt szinte vártam mikor kever le nekem egyet. – Bár tőled nem várhattam volna semmit, te mindenkivel összefekszel, lefogadom, hogy Stevennel is összeszűrted a levet… - puff egy hatalmas pofon érte az arcán, mielőtt még válaszolhattam volna a gépe elkezdett ereszkedni.

-         Bill, Sam azonnal üljetek le!!! – üvöltött ránk piros fejjel a Managerem. Bill még mindig az arcát fogta. Hírtelen lendült a keze, elkapta a nyakamat. Azt hittem ott helyben akar megfojtani, de tévedtem. Fogta magát és belelökött a fotelébe.

-         Kösd be magad. – kiáltott dühösen rám, azonnal teljesítettem a parancsot. Mikor megfordult, a gép hírtelen ereszkedett egyet és Bill elesett volna, de gyorsan leült a helyemre és bekötötte magát. Mikor sikeresen leszállt a gép Steven 10 percen keresztül üvöltött velünk, hogy hogyan lehetünk ennyire felelőtlenek és, hogy kár volt minket összeengedni. Az igazat megvallva féltem, hogy Bill a következő géppel hazamegy és itt hagy engem, ehelyett komoly fejjel végig hallgatta a monológot és leszállt a gépről. Miközben a várón át sétáltunk ezer paparazzi várt minket.  Persze ahogy kellett mosolyogva vonultunk végig. Mikorra végre kiértünk a limuzin elé rengeteg újságíró várt minket.

-         Sam te és Bill egy pár vagytok?

-         Hogyan hagytad magadra a legjobb barátodat Bill?

-         Mit szóltok, hogy Tom összejött Riával?

-         Riával? – kérdeztem vissza.

-         Azt mesélik látták őt Németben Ria Sommerfelddel a szépségkirálynővel kézen fogva Német idő szerint reggel 5:30kor.

-         Én nem tudom, de a bátyámról közismerten tudni kell, hogy mindenkit megszerez, akit csak akar. – nevetett fel Bill. A nekem feltett kérdéseket megsem válaszolva beültem a limuzinba. Azonnal bekapcsoltam az Ipadomat. Pár másodperc elteltével már nagyban a Googlen lógtam. A keresőbe beírtam: „Tom Kaulitz és Ria Sommerfeld” ENTER… KERESÉS FOLYAMATBAN… 1230 TALÁLAT. A szemeim megteltek könnyekkel. Lassan elő vettem a telefonomat és hívtam Tomot. Közel másfél percig kellett arra várnom, hogy felvegye.

-         <<Szia! Éppen hívni akartalak, hogy… >>

-          Vége van, alig, hogy összejöttünk te már egy Ria nevezetű lánnyal mászkálsz kézen fogva Frankfurtban, egyáltalán mit keresel te ott?? Várj kitalálom annak a csaj kedvéért utaztál le. – dühöngtem, nem akartam, hogy halja a hangomon, hogy sírok, úgyhogy még időben abba hagytam nehogy közben felzokogjak.

-         Ria az én barátnőm. – hallottam meg Bill hangját mellettem.

Havi egy rész!!

Sziasztok, az a helyzet, hogy nincs időm se energiám írni. Ezért arra gondoltam, hogy havi egy rész lesz. Mivel a 11. részt még nem raktam fel, ezért a 12.résszel együtt rakom fel. Minden Hó 5.én lesz rész. Puszi Darky

10

10. rész

Este már a gépre vártuk, hogy ellenőrizzék minden jó rajta. Tomtól mielőtt még átmentünk volna az utasok várójába egy hosszú szenvedélyes csókkal búcsúztunk. Mikor már nehezen elszakadtunk elindultam a váróba, de előtte átkellett mennem a kapun, persze Bill mögöttem volt. Na, végre átmentem a kapun, mire az riasztott. Kiderült, hogy az övem csipogott be, azt le kellett venni, majd újra át mentem a kapun, erre megint becsipogott. Mikor már minden szart leszedtem magamról kezdve: fülbevaló, nyelv percing, cipő (naná, hogy szegecses volt) újra becsipogtam. Bill már röhögött rajtam. A pólómon lévő szegecsek miatt csipogtam be, végül már nagyon elegem volt és azt is levettem. A motozós srác közben zavartan próbált nem rám nézni, megjegyzem: sikertelenül. Póló, ékszerek, öv nélkül megint átmentem erre megint becsipogtam. Esküszöm ott kaptam idegbajt. Basszus hogy átkoztam magamba a nadrágom cégét, mert azokon is volt egy-két szegecs. Már annyira ideges voltam, hogy a nadrágomat is levettem, és alsóban átmentem a kapun, mikor már azt hittem nem fogok becsipogni… tévedtem. A köldök percingem még rajtam volt. A motozós srác már röhögött rajtam, ahogy drága gyermekem apja. Na ez még nem semmi, még volt egy percingem egy… khöm olyan helyen. Ciki lett volna benyúlnom a bugyimba matatni és elő venni egy ékszert onnan, végül csak annyit mondtam:

-         Onnan már nem szedem ki. – suttogtam a srácnak.

-         Hát a szabály az, hogy minden fém dolgot ki kell venni. – mosolygott perverzen. Istenem, nehezen kiszedtem, miközben Bill takart, beraktam a dobozba mint minden mást. Átmentem…

-         A kurva életbe, mi a szartól csipogok én??? – keltem ki magamból. Akkor már mindenki rajtam nevetett. Bill lassan közel hajolt.

-         A hullám csatodtól csipogtál egész végig, nem a ruháidtól meg a percingjeidtől. – lassan felnyúltam a hajamhoz, kiszedtem a csatokat és átmentem a kapun, de megint becsipogott.

-         Bassza meg!

-         Csak vicceltem! – kiáltott mögöttem Bill. A kis genyó, miközben átléptem a kapun utánam nyújtotta az egyik hullámcsatomat. Gyorsan visszavettem mindent és elindultunk a gép felé. Egész úton durci fejet vágtam Billnek, aki csak mosolygott. Egy óra múlva csörgött a telóm, Tom volt az.

-         <<< Vetkőztél és engem nem hívtál?!>>>- üvöltött a telefonba.

-         Honnan tudod? – döbbentem le, hisz nem akartam neki elmondani.

-         <<< Tudod van egy öcsém aki veled utazik egy gépen és tanúja volt a műsorodnak. >>>- nevetett fel szerelmem

-         Tudod, hogy ha leteszem a telefont öcsédet megölöm? – kérdeztem dühödten.

-         <<< Igen, de ugye még elköszönhetek tőle?>>>- kihangosítottam a telefonomat.

-         Mondjad neki akkor ki vagy hangosítva.

-         <<< Bill köszi, hogy átküldted a videót mikor vetkőzött, Imádlak és szeretlek!!!! >>>- nyomta ki. Piros fejjel néztem Billre, aki hatalmasat nyelt félelmében. Lassan felálltam és ráugrottam.

-         Te képes voltál felvenni videóra az egészet???? – kiabáltam. Persze a zenészeim meg a vezető röhögve néztek minket. Bill felugrott és berohant a WC-be. – Gyere ki onnan, úgysem maradhatsz ott örökké!!!! Nyisd ki az ajtót!!!!

-         Bocsi foglalt! – kiáltotta az ajtó másik feléről. Alig vártam, hogy kijöjjön és, hogy megöljem….

6. szülinap!!!!!!!!!!!!!!!!

Na, mintha tegnap váltak volna híresek a Tokio Hotel nevü banda. Mégis mennyi örömöt szereztek nekünk fanoknak. Gondolom mindenki ismeri a fiúk híres történetüket, amit sajna a Történelem könyvekben nem található. Miért is???? Mert túl érdekes, és túl jó lenne egy ilyen történetet belerakni a sok unalmas háborúktól zengő könyvekbe. De képzeljük el, milyen jó lenne egyszer róluk tanulni, színte nem is kell tanulni, hisz mindenki kívülről fújja. Remélem jövőre ilyenkor kicsi hazángban fogják tartani a 7. szülinapjukat, de jó volna Istenkém. Remélem most a srácok éjjel bulizni fognak és fergetegessé fogják tenni ezt a napot a számukra.

Puszi

Darky

9. fejezet

Hy!!!!

Ez a rész is automatikusan került fel. Egy darabig nem tudok írni és sajnálom, hogy a Tökéletlen Kémekhez még nem került fel a 2. rész, de nincs ihletem és lehet szüneteltetni fogom addig, míg nem jön ihlet.

Puszi

Darky

9. fejezet

Reggel arra keltem, hogy Tom gyengéden csókolgatja a nyakamat. Nem akartam kinyitni a szemem, csak élveztem a kis kényeztetést. Lassan a csókok a vállamra irányultak, de elképesztő érzéseket váltott ki belőlem. Éreztem, hogy a napsugarak melegítik az arcomat, vagy a csak Tom csókjai váltották ki ezt a felemelő érzést? Nem tudom, de nem is akarom, mert lebénultam. A csókok elindultak a kezemre és egyre lejjebb s elérték a kézfejemet. Oda egy hatalmas csókot kaptam.

-         Tudom, hogy ébren vagy, látom a mosolyt az arcodon. – suttogta.

-         Olyan jó érzés. – suttogtam vissza. Kinyitottam a szemem s egy vidám mosolygós arc nézz rám. Felült és fölülről nézett rám, kisöpört egykét kósza tincset az arcomból, lehajolt és egy cuppanós puszival üdvözölte ajkaimat. Mosolyogva néztem rá, de az idő sietett, bár alig telhetett el pár másodperc mégis óráknak tűntek. Mohón elkaptam a nyakát és magamhoz húztam. Szenvedélyesen csókolóztunk, kezeinek kirándulni támadt kedve és elkezdett egyre lejjebb simogatni. Ne csak ő csináljon valamit így én is elkezdtem simogatni a hátát. Kicsit rosszkislány voltam, mivel jó erősen a popsijába markoltam, erre csak egy elégedett nyögés volt. Lassan felhúzta a toppomat és gyengéd csókokkal kezdte borítani a hasamat majd az alhasamat. Egyre jobban izgultunk fel, már ott tartottunk, hogy hagyjuk a játékot és már a lényegre törünk, de egy telefon közbe szólt, vagyis a telefon nem tud szólni csak csörögni, na jó a lényeg az, hogy azaz átkozott telefon elkezdett csörögni.

-         Nem hiszem el. – nyögött fel Tom, majd egy csók kíséretében leszállt rólam. – Mi van?... És? … Jó!... Nem vagyok hülye!... Gyerekes sem!... Jaj, a lényeget, ha lehetne. … Cső!

-         Ki volt? – hasaltam az ágyon.

-         David, hogy nem 6kor mentek, hanem 7kor, mert az egyik cső amin keresztül is beszállhatsz a gépbe, az elromlott és emiatt késtek egy órát.

-         Értem. – feleltem. Visszabújt hozzám és átkarolta a derekamat.

-         Hol is tartottunk? – kérdezte sejtelmes mosollyal.

-         Bolond. – nevettem fel. Olyan 11körül leballagtunk a konyhába, ahol már Demon a müzliét rágcsálta és Bill a reggeli újság mögött szuszogott.

-         Jó reggelt. – köszönt Demon. Tom már megint valami rosszba sántikált, mert öccse háta mögé lépett.

-         Jóóó Reggelt!! – kiáltotta, közben megrázta az ijedtetd.

-         Basszd… - kiáltotta az ifjabbik, de közbe szóltam

-         Gyerek előtt nem káromkodunk. – tettem karba kezeimet.

-         Tom te egy elfuserált, mazochista, ohh lennél impotens és nyaljál sót. – kezdte el Bill, de Tom is rákezdett.

-         Én impotens??? Te egy nem humanoidos emberke vagy. A sminkedet több ezer csajszika megirigyelhetné.

-         Igen? – kapta fel a vizet Bill. Ilyenkor jó, ha nem avatkozik bele az ember, így leültem Demon mellé és együtt néztük az ikreket. – Az összes lány sikítva rohanna el, ha meglátná a kis farkincádat, olyan töpörtyű.

-         Hát nekem legalább van. – kacsintott felém Tom. – Érzed ezt a szagot, Bill? Ennek vizes tigris szaga van.

-         Mi van? – értetlenkedett Bill, de hamar rájött, mert bátya felkapta és a terasz ajtón át rohant kezeibe Billel és egy hatalmas csobbanás után Tom nevetve jött be.

-         Le kellett hűteni a kis tigrist. – nevetett. Felálltam volna, de Bill berontott és az új fehér szőnyeget összevizezve vörös képével báty felé tartott.

-         Te egy félrefúrt, alattomos, szenyó, kis…kis…Demon fogd be a füled. – mosolygott kisfiára, aki engedelmeskedett neki. – köcsög vagy. – fejezte be a monológját.

-         Hát ez betojás, a kis tigris morcos miáú. – nevetett fel a kis hunyó.

-         Én esküszöm egy disznó fütyijét fogom a popódba tömni. – fenyegetőzött.

-         Milyen disznóét? – röhögött Tom, ahogy mindenki Billen kívül.

-         Hát látok egyet. – nézett hatalmasat Tomra. Na Demonnal már a padlón voltunk, ahogy Tom is.

-         Haljátok, el kéne mennetek egy vígjátékba. – zokogtam a röhögéstől.

-         Deary tudom.

-         Sweet én is.

-         Mióta becézitek egymást. – kérdezte Bill. Tommal egymásra néztünk.

-         Járunk. – mondtuk egyszerre. Na ,Bill megint nagyokat nézett, hol rám, hol bátyára. El is kezdett nevetni, mintha vicceltünk volna, de mikor látta mi sem nevettünk elhallgatott.

-         Hát ti is jól tudtok időzíteni, most 2 hónapig nem látjátok egymást. – felelte

-         De majd ha a közelben vagytok leugrom pár napra. – karolta át a derekam, mivel az idők során mellé álltam.

-         Akkor sok boldogságot. – mosolygott Bill, ám láttam a szemében, hogy nem öröm mosoly van az arcán, hanem a mű és a fájdalmas mosoly keveréke, de Tom nem vette észre rajta, annyira lekötötte a nyakamon lévő puha selymes bőr.         

**Deary** -Kicsikém

**Sweet**- Édes

8. fejezet

Hellóbelló!!!!!!!!!!!!

na jóbban vagyok lelkileg, itt az új rész. Sajnáltalak titeket, hogy ígérgetem és semmit sem kaptok. Erre senki se merje írni, hogy rövid, már túlléptem az ígést 2 A4-es oldalt xD

Na jó olvasást

Pux

Darky

8. Fejezet

Na jó egy órából lett másfél. Hát nő vagyok az istenért! Hajat mostam, zuhanyoztam, felöltöztem, sminkeltem, hajat szárítottam és fogat mostam. Egy fekete csőnadrág felé egy fehér hosszú hip hop póló melyen fekete írások vannak, egy tornacipő és az ékszerek vettem fel. Lementem a lépcsőn és az előtérben lévő kanapén megláttam Tomot aki elterpeszkedve foglalt helyet és a telefonját babrálta.

-         Egy órát mondtam, nem másfelet. – tápászkodott fel.

-         Ne haragudj, csak hajat mostam, zuhiztam öltöztem, sminkeltem, hajat szárítottam és…- persze ilyenkor sosem hagyja, hogy befejezzem.

-         A lényeg az, hogy indulnunk kéne. – mondta s elmosolyodott. Kimentünk a kocsihoz, ő udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Nem értettem mit akar tőlem és van Tomnak ilyen oldala is? Az út az rövid volt mégis a percek óráknak tűntek. Kiszálláskor megint Tom nyitott ajtót nekem és mosolyogva karolta át a derekamat és úgy mentünk be.

-         Mr. Kaulitz örvendtem önnek és az ifjú hölgynek. – kezdte egy idős pincér. Az étteremben alig volt egy két ember és az éterem erkélye szinte üres volt. Imádom, ha erkélyen vacsorázok, nézem a csillagokat érzem az éjszaka illatát… álomvilág számomra.

-         Hu, ha szólsz, hogy ilyen helyre jövünk, nem ezt a szettet veszem fel – kezdtem bele.

-         Ja persze, majd még várhattam volna rád pluszban félórát. – nevetett fel. Annyira más ez a Tom és ez tetszik. – Amúgy is szép vagy így cica

-         Köszönöm. – mosolyogtam rá. Ránéztem az étlapra és lesokkoltam. Egy hülye vega saláta kerül 45 euróba. Hát Tom itt aztán el lehet verni a pénzt, gondoltam magamba.

-         Mi az cica? – kérdezte Tom, majd ő is ránézett az étlapra. – Ja ne azt nézd, az a családi kiszerelés, mellette van az egy személyes.

-         Ja most már értem. – jöttem zavarba. Jobban megnéztem az étlapot és a vega saláta csak 10 euró volt. – Választottál baba? - kérdeztem, még én is meglepődtem, hogy mit mondtam, nem, nem kérdésen, hanem az utolsó szón „baba”.

-         Igen, és te…cica? – kérdezte és a fejét oldalra billentve nézett rám azokkal az őzike szemeivel.

-         Igen…baba – feleltem és kicsit sűrűn pislogtam rá, na ettől zavarba jött a híres nőcsábász Tom Kaulitz. Én még sosem láttam, hogy zavarban lenne, jó egyszer amikor tök véletlenül rányitottam mikor egy gruppival „beszélgetett” a szobájába.

-         Akkor… Pincér! – kiáltotta el magát, de nem vette észre, hogy mögötte van a pincér, szegény kiszolgáló röpült hátra ijedtében. – Sajnálom!

-         Nincs mit. – mosolygott a pincér, de az arcán látszott, hogy már elege van a mai napból. Végül is rendeltünk egy kis salátát meg sült almát. Annyira finom volt a kaja meg minden és a végén még egy hegedűs zenélt nekünk. Na nem magától jött oda hozzánk Tom intette le. Tudja, hogy imádom a hegedű hangját, gyengém. Végül fizettünk, vagyis ő fizetett, mert annyira ragaszkodott hozzá. Eskü már kezdem szeretni ezt a bolondot.

-         És hogy érezted magad? – kérdezte mikor már a kocsiban ültünk.

-         Nagyon jól, köszönöm. – mosolyogtam rá.

-         Ne köszönd, ami természetes. – felelte majd elnevettük magunkat.

-         Nem tudom, veled olyan más, meg minden. Amikor Billel randiztam figyelnem kellett, hogy ne mondjak olyat, ami bántón is hatna rá, veled meg… érted a poénjaimat. – magyaráztam, majd egy mély levegőt vettem – Jó veled lenni.

-         Oh… ezt vehetem annak, hogy belém estél? – kérdezett rá azonnal. Na csak ez kellett, mintha én azt tudnám. Hosszú perceken keresztül nézett a szemeimbe, majd beindította a kocsit és elindultunk. Remek elrontottam az egész estjét. Észre sem vettem, hogy már a garázsba hajtottunk be. Csak ültünk a kocsiba.

-         Tom, én…- kezdtem bele, de félbe szakított.

-         Jaj semmi baj nincsen, meg minden. Te őt szereted és… - na jó most visszakapta és én vágtam közbe.

-         Mostani csodás este után már kételkedek benne, hogy biztos őt szeretem e. Tetszel, nagyon is, de valami húz vissza és… még én sem tudom, mit érzek. – mondtam el. Csak nézett rám gondolkodó arckifejezésével. Látszott rajta, hogy keresi a szavakat.

-         Én sem tudom mit érzek, és te is tetszel nekem. – mondta végül. – megpróbáljuk együtt? – kérdezte. Át gondoltam a mai estét és ahogyan bánt velem Tom és ismerem már annyira, hogy tudom nem játszana velem.

-         Ha te is szeretnéd. – mondtam kislányosan. Lassan közelebb hajolt, egyik kezét a vállamra rakta finoman. Éreztem forró leheletét az ajkaimon, szemeim már csukva voltak ekkor. Végül megéreztem puha telt ajkait az ajkaimon, éppen csak súrolták egymást még is csodálatos volt. Mintha erőt gyűjtött volna s már erősebben nyomta ajkait enyémre. Kicsit, gyengéden beleharapott alsó ajkamba, majd nyelvével lassan végig ízlelgette ajkaimat. Mintha újra erőt gyűjtött volna magán és lassan nyelvét belecsúsztatta a számba. Azzal a kezével, ami a vállamon volt már a tarkómra került és húzott magához. Másik kezével simogatni kezdte a combomat, néha-néha elvándorolt a keze a lábaim közé, de nem zavart. Én is gyengéden öleltem és húztam magamhoz. Mintha a világ megállt volna körülöttünk, fantasztikus volt.  Gyengéden csókolóztunk a sötét garázsban, a kocsijában. Mintha még mindig tinik lennénk. Egyre szenvedélyesebben csókolt, ami nagyon tetszett. Egyszer mindennek vége lesz, és ez is bekövetkezett. Egy aranyos szájra puszit még kaptam tőle. Mikor kinyitottuk szemeinket zavarunkba nem néztünk a másikra.

-         Mintha tinik lennénk. – mondtuk egyszerre, majd vigyorogva és nevetve szálltunk ki a kocsiból. Bementünk a házba, csendbe, mert nem akartunk senkit sem felkelteni.

-         És most mit csinálunk? – karolt át hátulról Tom és egy puszit nyomott a nyakamra.

-         Mit akarsz? – kérdeztem tőle, bár tudtam a választ kíváncsi voltam hogyan fogja közölni férfias vágyait.

-         Hát… mi lenne, ha sütnénk? Ha jól tudom van egy kis virsli és van egy édes dolog is és mi lenne, ha ezeket összekompenzálnánk? – kérdezte. Na a magyarázatán nevetni kezdtem.

-         Bolond. – pusziltam meg az arcát, persze hát pasi ő is és máshova jobban esett volna neki a puszim pl: ajkaira és egyéb intim helyre. Lassan, hogy máshoz újra megcsókolt és már kicsit kezdett beindulni. Honnan tudtam? Egyszerű, egyik keze a fenekemet, másik a pólóm alatt volt és simogatott.

-         Ezt talán még nem kéne. – mondtam mikor szétváltunk levegőért.

-         Nem bízol bennem? – kérdezte s mind két kezével az arcomat fogta, úgy nézett a szemembe.

-         De, csak még most jöttünk össze. – feleltem.

-         Nos, most jön a Tom elmélet: 5 éve ismerek, magyarán elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam mi a jó neked. Ha ezt végig nézem, akkor olyan mintha 5 éve lennénk együtt. Ennyi cica.

-         De… szégyenlős vagyok. – játszottam gyerek hangon.

-         Jaj mire? Kis anorexiás, majd kezelésbe veszlek és ígérem abból csak örömöd lesz. – az utolsó szavakat a fülembe suttogta.

-         Még korainak tartom- suttogtam fülébe. Egy hatalmasat sóhajtott.

-         Akkor várok, de ugye együtt alszunk?

-         Igen. – mosolyogtam rá, majd 10 perc múlva lefürödve ( egyszerre fürödtünk, ő a sajátjába és én is a sajátomba), pizsamába (neki egy boxer, nekem egy topp és egy francia bugyi) feküdtünk egymás mellett össze kulcsolt kezekkel és még egy hosszú jóét csók után összebújva nyomott el minket az álom.             

Szünet!

A zenét hallgasátok meg kérlek :$

Tudom, tudom megigértem, hogy lesz rész, de... a Sors közbe szólt. Már megvolt, hogy mi lesz a kövi részben mind a két történetben. Még írtam is, hogy a kutyám beteg :/
Ma mikor apu és nővérem hazajöttek az álatorvostól rá féóra múlva Meagi (ejtés Meggi) szívinfarus közben bejött a nappaliba és összecsuklot. Ránk nézett azokkal az őzike szemeivel és elment... ÖRÖKRE!!!!!!
Szívmasszást végeztünk rajta, kétszer vissza is hoztuk, de 18:30-kor elment. Ami a legfurcsább, hogy anyai ágról a nagyapámat is az infartus vitte el, sajnos őt nem ismertem.
Most kicsit se vagyok kibukva á dehogy, csak 3,5 éve majdnem apumékat vesztettem el, majd lassan egy éve annak, hogy a pót nagymamámat is elvesztettem. Most meg a legjobb barátnőm költözik ki Frankfurtba ami Németbevan és nővérem meg pécsre költözik mert felvették az orvosi egyetemre. Nagyon jó érzés monthatom.
Tudom unjátok, hár, hogy késnek a részek, de amint rendbe jövök lesz rész ígérem!!!!!

Ittvan pár kép a kutyusomról aki itt hagyott

 ezek az őzike szemek, hiányozni fog

Ezt én szerkesztettem meg:

puszi

Darky

Köszönöm!!!

Sziasztok!!!

Nos most néztem meg az összesítéseket az összes blogomon (Kívéve a Tökéletlen Kémeknél). Gondoltam leírom nektek az eredményt :)

És ezért holnap, vagy ma, vagy Hétfőn dupla részt kaptok ehhez és a Tökéletlen Kémekhez, 2 A4es lapon lesz egy rész :)

1. Helyezet

Fájdalmas Szerelem:

kommentek: 95

olvasók: 1248

2. Helyezet

Bad Romance

kommentek: 35

olvasók: 689

3. Helyezet

Gyűlölet és Csókok

kommentek: 25

olvasók: 501

4. Helyezet

Sors Ellenünk (Befejezetlen)

kommentek: 17

olvasók: 394

Köszönöm szépen azoknak akik szívesen olvasták, főleg azoknak köszönöm, akik írtak kommentet

Imádlak titeket ^^

Puszikah

 Darky

7. Fejezet

hy!!!!!

Nos itt a 7. fejezet. Remélem tetszeni fog. Barátnőm 3 hét múlva megy ki Németbe. A 11 éves kutyám aki velem együtt nőtt fel most derűlt ki, hogy szívbeteg, de pozitívan állok ehez és azt mondogatom, hogy még élni fog legalább 5 évet. Na jó elég a bajaimból.

Itt a részetek

Puszi

Darky

7. fejezet

Megkövülve álltam előtte, megszólalni sem tudtam. Úr Isten, mint mondjak? Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, mint Micimackó, jaj de hülye vagyok. Te jó ég, mondanom kéne már valamit, de nem tudok.

-         Kérdeztem valamit, válaszolj! – emelte fel a hangját mely kicsit remegett, mint maga a tökéletes férfi. Nyeltem egy hatalmasat.

-         Hát…- kezdtem bele, de Tom nevetése megzavart.

-         Te jó ég, bevetted Bill! – nevetett a gitáros. – Jaj ezt lekell fényképezni gyerekek, csak át vertünk, igaz Sam? – fordult hozzám az életmentőm.

-         Igen, tényleg vicceltem. – mondtam és egy hatalmas erőltetett mosolyt varázsoltam az arcomra, amit hál Istennek nem vett észre.

-         Hú, már megijedtem. – nyugodott meg. – Hogy mi van???? Te egy gonosz boszorkány vagy Samanta, ugye tudod?

-         Igen. – és elnevettem magam, mert a kezeivel gesztikulált és fejbe verte magát szegénykém. Durcásan keresztbe font karokkal kivonult a konyhából egyenesen be a fürdőbe.

-         Imádlak Tooom. – ugortam a nyakába. – Ha te nem vagy itt akkor tuti elájulok, imádlak, bármit kérhetsz tőlem megadom.

-         Bármit? – húzódott sejtelmes mosoly az arcára.

-         Azt azért nem. – nevettem a fonataiba.

-         Akkor lássuk csak… te mosol, vasalsz, főzöl, takarítasz, és…

-         Ezeket szoktam csinálni.  – forgattam a szemeimet.

-         És…- folytatta- Eljössz velem vacsorázni.

-         Oké. – feleltem pár perc múlva. Tommal vacsorázni, kicsit furcsa lesz. Ránéztem az órára és azonnal kirohantam a házból. Elfogok késni a stúdióból. Új rekord gyerekek!!! Az 5kilómétert megtettem közel 6 perc alatt!!!! Berohantam a stúdióba ahol kedves Managerem várt.

-         Hogyhogy bejöttél? – döbbent le mikor meglátott.

-         Neked is jó reggelt, miért hát úgy volt, hogy bekell jönnöm, nem?

-         Billel üzentem, hogy ma nem kell jönnöd, és hogy holnap este 6kor indul a gépetek New Yorkba, nem mondta?

-         Nem. – és dühösen kimentem a stúdióból egyenesen a kocsimhoz.     Alig vártam, hogy végre haza érjek. Út közben vettem szőke hajfestéket. Mikor haza mentem Tom szokás szerint a TV előtt ült Demonnal.

-         Minek a hajfesték? – kérdezték.

-         Bill hajára, hol van? – kérdeztem.

-         Alszik. – ja ilyenkor ez a mániája. Belopóztam a szobájába és gyorsan kikevertem a festéket és szép lassan elkezdtem festeni a haját. Már majdnem kész voltam, amikor kinyitotta a szemét.

-         Mit csinálsz? – ásított egyet.

-         Ja csak puszit akartam adni neked. – mondtam és a festéket a hátam mögé dugtam.

-         Ja jó. – mondta és azonnal visszaaludt. Még az utolsó egy-két tincset megcsináltam utána meg kiiszkoltam a büntet helyéről. 45 perc múlva megint bementem egy pohár kólával és ráöntöttem a fejére.

-         Hé!!!!!

-         Jaj ne haragudj, gyere gyorsan mosd ki, nehogy rászáradjon. – azonnal kirohant a fürdőbe és pár másodperc múlva már a víz csobogását hallottam. Elégedetten lementem a nappaliba.

-         Na nem vette észre? – kérdezte Demon. Erre mosolyogva ráztam neki egy nemet. Közel 20 perc múlva ordítozást hallottam utána meg dühös trappoló lépteket le a lépcsőn.

-         Kitette ezt? – ordibálta, és már kis híján sírt.

-         Demon. – mondta Tom

-         Demon. – mutattam fiamra

-         Igen! – mosolygott, majd leesett neki, hogy rákentük az egészet. – Hé?? Nem is én voltam.

-         Az előbb vallottad be nekem. – zokogott Bill. Tom a háta mögül kivette a kamerát és elkezdte kamerázni ikrét.

-         Ne már! – szipogott amitől megsajnáltam.

-         A szobámba van az éjjeli szekrényemen fekete hajfesték. – mondtam

-         Demon ezért meghalsz. – kiáltotta még vissza. Egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés. Tudom szemét dolog volt tőlem, de ha már dühömbe megvettem a festéket, akkor azt nem tartogathatom, nehogy megromoljon. Végül sikeresen visszafestette a haját. Mi meg a TV-n néztük meg a Másnaposokat. Persze Demon a szobájába játszott.

-         Na akkor egy órád van ahhoz, hogy elkészülj és megyünk vacsorázni. – mondta Tom  este fél hétkor. Felmentem a szobámba és azon agyalva, hogy Tom miért ragaszkodik ehhez a vacsorához. Ez számomra rejtély.  

A hajfestékes ötletet Dodoos egyik történetéből vettem, csak szólok, nehogy balhé legyen belőle :)    

6. fejezet/ A Bevallás/

Sziasztok!

Nos ezt a részt beállítottam, hogy kerüljön fel mikor én nem érek rá. A kövi részt azt lehet én rakom fel és nem kell használnom ezt a beállítást.

Minden jót

Darky

6. fejezet

Lassan eljött a reggel és mi kevésbé kipihenten keltünk. Kábé egy perc alatt mehettem egy métert miközben össze vissza dőltem mint egy részeg, de inkább az ágyba estem volna mint a padlón. Végül 10 perc alatt elértem a fürdőt, és neki álltam készülődni. Kis smink, fogmosás, hajbeigazítás és ruha. Sajnos még az alapozó sem tudta elrejteni hatalmas karikáimat a szemem alatt. Végül csigalassúsággal mendegéltem le a lépcsőn be a konyhába egy hatalmas bögre kávé társaságát keresve. A konyhába megláttam Billt aki a konyha asztalon elterülve húzta a lóbőrt, egyik kezében egy bögre a másikban meg a mai újság. Öntöttem magamnak majd egy liter kávét és leültem a szundító szépség elé. Még a mai napig is érzek iránta valamit, de félek csak plátói. Imádom, ahogyan mosolyog, nevet, beszél és azok a szemek… csodálatosak mindig melegséggel önt el. Néha azt kívánom, bárcsak újra érezhetném a illatát, miközben szerelem vakságába ölel, és bárcsak újra megízlelném puha telt ajkait. De a szív oly szeszélyes és oly buta. Vannak olyan pillanatok, mikor legszívesebben megölelném, megcsókolnám, és azt suttognám a fülébe, hogy „Szeretlek”. Végül elég erőt gyűjtöttem, felálltam és mögé léptem.

-         Kicsikém, ébredj fel, reggel 7 van. – pusziltam meg a nyakát. Valamit hümmögött, de aztán újra békésen aludt mintha mi sem történt volna.

-         Úgy a végtelenségig ébresztgethetnéd sosem kell fel. – jött be a konyhába Tom. Öntött egy pohár vizet magának, ivott belőle egy kis kortyot majd oda csoszogott ikréhez és pohár tartalmát szegény álomszuszék nyakába öntötte.

-         Aszta!!! Ki volt azaz eszement?? – pattant fel a székből. Tom odaadta nekem a poharat. – Te!! – nézett rám a dühös kevésbé édes álomszuszék.

-         Mi? Nem én voltam, az előbb Tom… aztán meg…nekem…ezt a… - dadogtam, de csak dühösen kiiszkolt a konyhából. Remek most meg utál is.

-         Hát ez beszarás. – nevetgélt Tom, majd a pohárba öntöttem egy kis vizet és a gitáros arcába öntöttem. – Hé cicus??

-         Ezt most miért kellett?- fakadtam ki. – Most utál, és lehet nem fog a stylistom lenni miattad te állat!

-         Nyugodj már le. – csitítgatott.

-         Nem, nem nyugszom le, te egy mocskos disznó vagy ugye tudod?

-         Ja ezt tudom nem kell mondanod. – mosolygott perverzen erre egy hatalmas pofont kapott. – Jaj nem rág be érte.

-         Oh, és ezt honnan veszed? Te egy óvodás idétlen agyi szintén lévő beképzelt, egoista, mindent tudor, idegesítő kis féreg vagy!!

-         Hé, most hívott David, aki beszélt a Managereddel és lehetek a stylistod! – ugrált be Bill majd ki is rohant a kertbe a kutyákhoz elmondani a jó hírt.

-         Na látod, mondtam én, hogy semmi baja sincsen. – tette keresztbe a kezeit és oldalra hajtott fejjel nézett végig rajtam.

-         Mit bámulsz? – forgattam meg a szemeimet.

-         Új divat, hogy a melltartót a póló fölé kell venni? – azonnal lenéztem, majd a drágalátos humorzsák nevetni kezdett.

-         Te egy perverz állat vagy. Bill nem egy ilyen testvért érdemelne, aki ha gondol egyet rögtön humorzsák lesz belőle.

-         Mi bajod van? Mit izgat téged Bill?

-         Mi közöd van hozzá?

-         Szereted?

-         Nem!

-         Biztos?

-         Igen!

-         Akkor szerelmes vagy Billbe? – már nagyon elegem volt Tomból és hiába próbáltam befogni a szám nem ment.

-         Igen, szerelmes vagyok belé, még mindig. Eddig bírtam magamba folytatni, de nem megy, ha ránézek, akkor bizseregni kezd a gyomrom és gyenge pillanataimban zavarba jövök, ha bókolni kezd nekem. Nem bírom ki, hogy nem mondhatom el neki, hogy szeretem, mert félek. megutálna és elvetve. Van tőle egy gyerekem és nem akarom, hogy miattam elszakadjak tőle! Tessék, bevallottam szerelmes vagyok Bill Kaulitzba!

-         Hogyan? – hallottam egy kérdést a hátam mögött. Dühösen fordultam az illető felé

-         Jól hallottad szerelmes vagyok Bill… - azonnal ledermedtem mivel Bill állt mögöttem.

-         Hogy mondtad? Szerelmes vagy belém?  

I'm sorry guy :(

Sziasztok!

Most egy kicsi szünetet szeretnék tartani, mivel eléggé kész vagyok lelkileg. A legjobb barátnőm elköltözik Németországba, Frankfurtba, mivel az apja ott lakik. Utána megy az egész család és már kint próbálnak élni. Hát eléggé szar érzés, hogy itt hagy, hisz majd 9 éve ismerem és ebből közel 4,5 éve a legjobb barátnőm. Remélem elnézitek nekem ezt a kis szünetet és türelmesen várjátok majd a részeket. Lehet beállítom a blogon, hogy idő szerint felkerüljenek a részek és tényleg nagyon, nagyon sajnálom, de nekem most ez nem megy!!!!

Tényleg reménykedek benne, hogy nem haragszotok a szünet miatt L

Szeretlek titeket nagyon J

Minden jót és további kellemes nyarat mindenkinek!

remélem ez amkis dall kiengesztel benneteket

5. fejezet!!!!

Sziasztok!!!

Kicsit elszomorodtam, hogy szinte alig, vagy egyáltalán nem kapok kommenteket. Kénytelen vagyok újra bevezetni azt amit még a "Fájdalmas Szerelemnél" is tettem. Akkor lesz rész, ha összegyűlik a 6 komment!!!

Ha nem gyűlik össze, bizony addig kell várnotok amíg össze nem gyűlik és még egy szabály van. A saját beírásomat nem veszem figyelembe.

Örülök, hogy tényleg 30 látogató van a blogomnak bejegyzéstől bejegyzésig, de egy kommentet jó lenne a oda löknétek nekem, vagy valami.

Alul vannak a szereplőkről képek

Üdv

Darky

5. fejezet

Azonnal jött a mentő, és Gustavot betették a kocsiba. A helyi korházba vitték őt. Mivel mindenki sokkos állapotban volt ezért taxiba szálltunk. Tom és Georg együtt mentek én meg Billel. Mikor megérkeztünk a korházba Gustávot már rég kivizsgálták.

-         Hogy van? – pattantunk fel a váróban mikor megjött az orvos.

-         Hát nem súlyos a baj, agyrázkódása volt és felrepedt egy kicsit a fejbőre. Jobban van. –mosolygott az orvos.

-         És a koncerteket lemondjuk? – kérdezte George.

-         Hát egy hét pihenés kell neki. – mindannyian megkönnyebbültünk, főleg Tom. Még az a szerencse, hogy a következő koncert csak 9 nap múlva lesz. De a legfontosabb, hogy Gustav él és úgy mond kutya baja. Mindenki halálra rémült látva, amikor a rúd hatalmas erővel csattan a barátunkra. Ahogy teltek múltak a napok Gustavot haza engedték. A srácok a majdnem tragédia miatt lefújták az összes koncertet. Én is szívesen lemondtam volna, de a hülye Managerem nem engedte. A stylistom felmondott és itt állok TH nélkül stylist nélkül. Remek érzés mondhatom.

-         Hé? Sam mi a baj? – ölelt át Bill mikor már otthon ültünk a kanapén éjjel 3kor.

-         Nincs stylistom, és ti sem lesztek velem a koncerteken, a hülye Managerem csak két koncertet engedett meg, hogy lemondjak. Gustavot is sajnálom főleg titeket és… jaj. – fogtam a fejemet. Bill megértően megpuszilta a fejemet.

-         És mi lenne, ha… de persze ha akarod, hogy… régi álmom válna valóra azzal, hogyha… - dadogott.

-         A lényeget. – türelmetlenkedtem.

-         Lehetnék én a stylistod? – bökte ki végül. Na erre varrjál gombot Sam. Bill mit a én stylistom, nem azzal van a baj, hogy nem jó e-téren, hanem kicsit furcsa, hogy ő venne rólam méretet meg minden.

-         Bill szerintem kicsit kínos lenne. – hajtottam le a fejem.

-         Ezt, hogy érted? – zavarodott össze. – Miért lenne kínos neked?

-         Mert a volt barátom vagy, sőt a gyerekem apja, egy házban élünk, együtt turnézunk és komolyan ezek után el akarod vállalni, hogy a stylistom légy? Nincs már belőlem eleged? – nevettem fel a végén.

-         Belőled elegem? Ugyan már nincs egy cseppnyi elegem belőled. – ölelt át nevetve. Egyszer csak egy kis fiúcska kacagására lettünk figyelmesek.

-         Két szerelmes pár mindig együtt jár… hahaha… egy tányérból esznek mindig össze hahaha – Demon kacarászva a földön hempergett int egy kölyökkutya

-         Hé, anyucit és apucit nem szabadna kinevetni, bármennyire is cikisek vagyunk. – játszotta a 17 éves kis kamaszt Bill. – Egyébként miért nem alszol?

-         Meg akarom nézni a 101 kiskutyát veletek. – ringatózott ide oda lehajtott fejjel Demon és lábával a padlót simogatta és kezeit a háta mögé rejtette, ilyenkor úgy megtudnám zabálni.

-         Keresd meg és nézzük meg. – mondtam neki. Azonban elővette a háta mögül a kis kazettát és ugrándozva, tapsolva nevetett, kiköpött apja. Gyorsan oda iszkolt a videóhoz és benyomta kincsét. Ahogy néztük a mesét egyszer csak kis fiam felkiáltott.

-         Apa!!! Benne vagy mikor még a bozontod is megvolt a fejeden! – Bill döbbenten nézett fiára, nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon, én azonban az első mellett döntöttem.

-         Ő nem csak ebben van benne. – nevettem

-         Hanem? – fordult felém a kicsike.

-         Az Oroszlán Királyban is játszik, ő alapján formálták meg Simbát. – nevettem fel

-         Ez nem vicces! – sikított fel Bill. – Az Oroszlán Király már a gyerekkoromba is volt!!!- mi már szakadtunk a röhögéstől, végül Bill álduciban nézte végig a mesét. – Olyan gonoszak vagytok.

-         Mi? Nem. Csak azok a gonoszok, ha ezek után meg is csikiznek. – mondta Demon, majd rám nézett mire én bólintottam. Szinte éhes jaguárok módjára ugrottunk Billre és ahol tudtuk csiklandoztuk.

-         Ne!! Meg fulladok, gyerekek! – nevetett fel, majd egyszer csak hátulról egy kézpár megragadott és átemelt a kanapéról.

-         Mi van mesét néztek és még csiklandozzátok egymást? Engem meg nem hívtok? – kiabált Tom, majd nekem esett. Én már régen a padlón voltam, de még mindig csikizett.

-         Mi van anya padlót fogtál? – nevetett kisfiam. Mondom én, hogy kiköpött apja. Ennek eredménye az lett, hogy fél órán keresztül kifulladásig püföltük egymást párnákkal, amit Tom hozott.

-         Na jó, mennyünk aludni. – ásított egyszerre a két testvér. Lassan felballagtunk az emeletre és elnyomott minket az álom, ahogyan a pihe puha ágyikó is.

Szereplők:

Demon Kaulitz                   Sam Ravenheart

Bill Kaulitz-Trümper         Tom Kaulitz-Trümper

Georg Listing           Gustav Schäfer

KÉP <3

Sziasztok!!!

Kicsit unatkoztam és ihletet kaptam egy kép hez. Szeretném, ha leírnátok mi a véleményetek, és indítanék egy szavazást, hogy ez legyen a háttér.

Puszi

Darky

amikből készült:

És ez lett belőle!!!!

Novella!!!!

Most nem részt hoztam, hanem egy kis novellát. Hírtelen pattat ki ez az kis novella a fejemből, így hát megírtam nektek. Remélem tetszeni fog nektek és olvasátok végig mert lesz egy csattanója is!!!!!!!!

Hazugság az egész!!

Sziasztok, a nevem Krisz. 20 éves, fiatal srác vagyok, aki nemrégiben állást kapott a Tokio Hotelnél sminkesként. Imádom azt a bandát, olyan vadak és megállíthatatlanok. Éppen most indultam el a stúdióba és onnan pedig megyek a srácokkal turnézni. Nagyon ideg vagyok, jaj Istenem szét vet az ideg. Megérkeztem és kis híján elájultam mikor megpillantottam a példaképemet Bill Kaulitzot. Rég óta szerelmes vagyok belé, így nem is volt kérdés, hogy elvállalnám e a munkát. Sajnos Bill heteró én meg meleg és az esély, hogy enyém lesz egy a millióhoz.

-         Szia. – köszöntem neki. Remegve kezet nyújtottam neki. – Krisztián Greenman vagyok, az új sminkes.

-         És? – vont vállat majd elfordult tőlem. Pár perc múlva megérkezett David a srácok Managere.

-         Á, szia Krisz! – rázott velem kezet. – Nos, a fizetésed attól függ, hogyan dolgozol. Az egész bandát te sminkeled. A két G és Tom sminkje csak egy kis alapozó és egy halvány púder, Billé meg… nos, gótikus.

-         Tudom, és már mindenem itt van úgy, hogy mikor indulunk? – kérdeztem izgatottan.

-         Most. – nyitotta ki a busz ajtót. Elképesztő volt az egész busz. Tele a legújabb hifikkel, tévékkel és sok értékes elektronikai kütyükkel. Hatalmas bőr kanapé volt az ablak alatt. Milliomos turné busz ez aztán! Tom, Georg és Gustav már rég a buszban voltak.

-         Srácok, ő itt Krisz az új sminkes csávó. – mutatott be a srácoknak.

-         Felőlem. – bunkózott Georg. – Üdv… vagy valami. – és ezzel be is ment a kicsi konyhába. Tom szemét forgatva leült a bőrkanapéra és elő vette az Ipodját.

-         Szia, Gustav vagyok. – mosolygott a szöszi fiú. – Ne is foglalkozz velük kicsit… hogy is mondjam maguknak valók.

-         Biztos csak turné miatt ilyen feszültek. – mosolyogtam. Gustav csak egy fájdalmas mosolyt küldött felém. Egész úton nem beszélgettem senkivel egyszer kétszer feltett nekem pár kérdést Gustav, amikre örömmel válaszoltam. A többiek… igaza volt Gustavnak. Elő vettem a laptopomat és elkezdtem egy két dolgot olvasni Billről, nem mintha nem tudtam volna róla semmit, mindent tudtam róla csak még egyszer ellenőrizni akartam magamat. Egyszer csak megláttam őt, aki elrabolta a szívem és a tini lányok szívének ezreit.

-         Hamarosan megérkezünk, olyan két óra múlva csináld meg a sminkem azért vagy itt nem? – flegmázott nekem.

-         Oké, egy pillanat csak még kikapcsolom a…

-         Most akarom. – üvöltött rám. Remegő kezekkel lecsuktam a laptopomat és elindultunk a fürdőbe. – Nos, akkor olyan legyen, hogy fölül és alul fekete legyen a szemem végénél meg pókháló legyen, világod? Jaj és még valami egy piros pókot is rakjál oda aminek a tetején két fekete pont legyen. – közel fél óra alatt készen voltam Bill szemével. Szerintem nagyon jó lett.

-         Parancsolj, készen is vagyunk. – mosolyogtam rá és oda raktam elé egy tükröt. Hosszasan nézegette magát, én közben próbáltam leolvasni az arcáról a reakcióját.

-         Jobra is sikerülhetett volna, de mivel ez az első napod így nem mosom le. – húzta össze a szemeit. – Legközelebb jobbnak kell lennie. – és ezzel otthagyott. Kicsit kezdtem magam kellemetlenül érezni, minta nem szeretnének. Vagy púp vagyok a hátukon?

-         Hé Krisz, gyere már és sminkelj ki minket! – kiáltott Tom. Egy szomorú arcra egy erőltetett mosolyt kényszerítettem és kimentem. Gyorsan megcsináltam Tomot és Georgot végül Gustav jött.

-         Mire gondoltál akkor, amikor azt mondtad, hogy maguknak valók? – kérdeztem miközben egyenletesen elosztattam egy kis alapozót a homlokán.

-         Amióta híresek lettünk azóta beképzeltek. Mindenkit lenéznek, akik nem kezdenek el rögtön nyalizni nekik. – mondta szomorúan. – Azt hiszik, mindent megtehetnek és körülöttük forog a világ.

-         De az interjúkon mindig olyan kedvesek egyszerűek és…

-         Csak szín játék az egész, ja igen felvétel közben ott adják a szégyenlős kis ártatlant de mikor vége a felvételnek rögtön megváltoznak. – nevetett fel keserűen. – Csak azért van ez az egész, hogy mindenki őket szeresse. A legtöbb dolog mind kitalált dolgok, például „Billnek nincsen barátnője és csak az igazira vágyik” ez hülyeség. Minden héten megfektet valakit és tiszta nő faló. Össze visszakavar hírességekkel, mint például Miley Cyrussal. – mondta én meg tisztára ledöbbentem. Ez az egész egy színjáték lenne, de hát olyan kedvesnek mutatják magukat. Az interjúkban, képeken szereplő Bill nem létezik sose volt csak egy álom csak egy alteregó lenne? Nem hiszem el, hogy ő, ők ilyenek. A koncertet nem élveztem, tudtam, hogy milyenek igazából és, hogy mindez csak egy „játék”. Sajnáltam Gustavot, hogy ilyenekkel kell együtt lennie.

-         Hé te! – kiáltott utánam Tom a koncert után. – Gyere csak be ide. – intett be a pihenőbe. Lassan bementem, ahol megpillantottam Billt aki nevetett. Rám nézett azokkal a boci szemeivel, amiknek képtelen voltam ellenálni.

-         Krisz…- kezdett bele, de már annyira ideges voltam, hogy közbe szóltam

-         Nem érdekelsz! Nem hiszem el, hogy ti csak megjátszzátok magatokat a kamerák előtt, holott ti csak egy beképzelt majmok vagytok. Egoista, bunkó kis…

-         Félre érted. – nevetett fel Bill. – Csak próbára tettünk téged. – azonnal ledöbbentem

-         Hogyan? – kérdeztem

-         Csak kíváncsiak voltunk arra, hogyha így viselkedünk meddig fogod bírni… és hát túl mentél a kiszabott időponttól. – magyarázta el Gustav. – Mivel én nem tudok bunkón viselkedni, ezért úgy gondoltuk, hogy én leszek az egyedüli normális.

-         Ez egy hazugság volt? – kérdezem, közben egy hatalmas kő esett le a szívemről

-         Pontosan. – ölelt meg Bill. – Jaj ne haragudj, hogy úgy viselkedtünk, csak nem tudtunk, hogy beavatni így ehhez folyamodtunk, mellesleg remek a smink amit csináltál, ne tudd meg milyen nehéz volt leplezni mikor megmutattad, majdnem kiugortam a bőrömből. – nevetett fel. Ettől a naptól fogva én készítem a banda sminkjét immáron több mint 5 éve. Azóta megváltoztam és már a lányok érdekelnek, Bill akkor csak egy lángolás volt, de a mai napig is kicsit zavarban vagyok előtte mikor sminkelem. Az 5 év alatt mindenki ugyan olyan maradt. mint amilyenek, senki sem változott meg belsőleg csak külsőre. Nagyon jó barátok lettek nekem a srácok.

Vége         

4. fejezet

Sziasztok!!!Kérek mindenkit Facebookkkon lájkolja a Bravo Hungary Lájkold akit Lájkolsz képei között a TH-t, mert akkor jövő hónapban kapunk posztert vagy valamilyen ciket róluk. Előre is köszönöm!!!!

Itt a részetek. És csak annyit szerettem még mondani, hogy nem látszik a káttér így kirakom nektek. Saját munkám, és be kell vallanom nagyon nehéz volt megcsinálni, de szívesen dolgoztam rajta :)

Puszy

4. fejezet 

A hosszú repülő út után kényelmesen dőltünk le az ikrek Los Angelesi házában. Gustavval azonnal beugortunk a medencébe és vízi háborút kezdtünk. Én álltam nyerésre, de aztán Gustav részéről jött a fiú hadsereg.

- Mi fiúk a kicsi lány ellen! – kiáltotta Gustav. A járom fiú, Gustav, Georg és Tom azonnal nekem rontott, én sikítozva úsztam a medence szélére. Kis macska módjára kiugortam a medencéből, ám azonban Bill állt előttem gonosz mosollyal az arcán.

- Eszedbe ne jusson. – figyelmeztettem, de ő nevetve lökött vissza a bosszúra éhes fiúkhoz Cápa módjára támadtak rám. Csikiztek a víz alá nyomtak és nevettek.

- Ez nem ér! – kiáltottam.

- Miért nem? – ugrott be Bill. – fiúk lányok ellen.

- De egyedül én vagyok itt a lány. – nevettem fel.

- Ez van. – felelte Georg, majd jó erősen lenyomta Billt a víz alá.

- Hé, én veled vagyok. – sikított mikor elő bukkant vizes feje a vízből.

- Nem hallottad fiúk a LÁNYOK ellen. – ugratta fivére. – Te mióta számítasz fiúnak??

- Ezért meglakolsz. – kiáltotta az ifjabbik. Közel két óra múlva már mind az öten a napozó ágyakon pihentünk. Gustav készített nekünk Mohítót amit szívószálon keresztül szívtunk magunkba. Lassan készülődnünk kezdett, mivel este koncertet adtunk. Egy fekete bőr nadrág és egy fehér halálfejes póló mellett döntöttem. Egy magas sarkú strasszokkal kirakott fekete cipőt is felvettem. Este hatra már indulásra készen voltunk mi négyen, Tom, Georg, Gustav. Bill még mindig készülődött. Én lány létemre hamarabb elkészülők, mint ő.

- Siess már! – kiáltotta el magát Tom  

- Jó, jó már készen vagyok. – szaladt le a lépcsőn. Fekete láncos, strasszos csőnadrág, fekete hosszú keresztes csizma, fekete bőrdzseki. Az összes keresztes nyakláncát felvette, de nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki egy kicsit.

- Hé, nyithatnál egy ékszerboltot, nem gondolod? – nevettem, majd Tomékkal lepacsiztunk. Ez nálunk így megy, ha valaki beszól valakinek, akkor a többiekkel lepacsizik, ezzel azt jelezve, hogy ő az ász.

- Köszi Drágám. – forgatta a szemeit a sértett. Végül megérkeztünk fél hétre. Gyorsan még próbáltunk egyet, majd mentünk interjút adni a pihenőbe.

- Az a hír járja, hogy Tom és Sam együtt vannak, igaz ez? – kérdezte Billt a fiatal riportnő.

- A fivérem és a legjobb barátnőm? – döbbent le. – Úr isten még bele gondolni is szörnyű, dehogy vannak együtt csak jó barátok. Nem lehet egy fiú és egy lány közt erős barátság? – nevetett fel.

- Bill mi van veled meg a mennyasszonyoddal? – kérdezte a nő. Bill kicsit elszomorkodott.

- Mi már nem vagyunk együtt úgy, csak barátok maradtunk. – mondta majd látva a riport arcár neki kezdett megmagyarázni. – Nagyon jól kijöttünk az elején, de a szerelemből csak szeretet maradt.

- És ki dobott kit?

- Közös döntés volt. – vont vállat az énekes. Az interjú után elkezdődött a koncert. Eszméletlen volt. Billel a közös dalunkat játszottuk el utána jöttem én három dallal, amíg a tini szívek szerelme készülődött. Felemelő érzés volt az egész koncert. A színpad elején néztem mit alkotnak a srácok, amikor Bill leugrott a színpadról és lekapott egy lány rajongóját. Egy pillanatra mindenki visszafojtott lélegzettel nézte az eseményeket. Aztán bekövetkezett egy tragédia. A színpad tetején lévő egyik rácsos rúd elengedett és hatalmas csattanással ért földet. Mindenki sikítozni kezdett, a srácok abba hagyták a dalt. Egyszer csak meghallottam, hogy Tom Gustav nevét kiabálja és odarohan a leesett rúdhoz. A rúd Gustávra esett és a dob felszerelésére. Azonnal odarohantunk. Az áldozat a dobfelszerelés alatt feküdt eszméletlenül a rúd a dobokon pihent. Gustav fejéből csepegni kezdett a vér. Tudtuk, hogy ezt nem élhette túl. Gustav talán még életben van?  

3. fejezet

remélem tetszeni fog

Darky

3.fejezet

Reggel négykor nehezen nekiálltunk készülődni, Bill kivolt bukva így nekem kellett bepakolnom helyette. Tom és én mindent szükséges dolgot beraktunk Billnek és persze magunknak. Fél hatkor már a limuzinban voltunk.

-         És anyuék mikor jönnek ki elbúcsúzni? – törte meg a csendet Tom.

-         Fél hétkor szállunk fel, ami azt jelenti, hogy negyed körül biztosan ott lesznek. – feleltem ásítva. Bill semmire se reagálva nézett maga elé. Érkezés után a paparazziktól megszabadulva a váróban voltunk. Külön kérésünkre beengedték Simonékat és a fiamat.

-         Vigyázz magadra. – öleltem Demont. – Hallgass Simonera és ne feleselj. Bármi van szólj nekem,  és ne állj szóba idegenekkel sehol sem. Rendben? – igazgattam a ruháját.

-         Ígérem anya. – mondta unottan. – Natalie hol van?

-         Mi? – döbbentem le. Ránéztem Billre akinek megeredtek a könnyei. – Apuci és Natalie már nem… nincsenek együtt. – sóhajtottam szomorúan.

-         Apu! – szaladt Billhez Demon. – Sajnálom.

-         Nem a te hibád. – erőltetett magára egy mosolyt. – Mennünk kell, szia kicsikém.

-         Sziasztok. – integetett Demon. Hirtelen visszarohantam hozzá.

-         Ne mássz fára, ne szökj meg és lefekvés előtt mindig moss fogat. – mondtam, majd Tom erős karja kezdett a kapu felé vinni.

-         Banyek még egy hangyától is félted szerencsétlen gyereket. – nevetett fel.

-         De bármi baja eshet, én csak óvom őt. – durcáztam be. Lassan leültünk a kényelmes fehér krém fotelekbe és bekapcsoltuk az övünket. Még volt időm így felhívtam még Simonet. – Vigyázz nehogy elcsusszanjon fürdés után a nedves padlón és ne adj semmi gyors kaját. Reggelire ha pirítóst adsz neki akkor önts hozzá kakaót, teát vagy vizet. Ha teát adsz neki, akkor… - Tom kikapta a telefont a kezemből és egy méter távolságra ellépett. Fel akartam állni, de az övet már bekötöttem.

-         Hagyjad had egyen azt amit akar de semmi egészségeset és enged el csajozni de előtte adj neki óvszert. Szia! – adta vissza a telómat.

-         Te nem vagy normális! – üvöltöttem rá.

-         Tom ez jó volt. – pacsizott le vele George.

-         Óvszer, ez akkora. – nevetett fel Gustav majd ő is lepacsizott az örökös rosszfiúval.

-         De hát…- kezdtem bele.

-         Ne csodálkozz ha majd megszegi a szabályokat tini korában. – simogatta meg a fejemet. – És rá férne egy kiadós szabály nélküli két hónap.             

Gondoltátok volna????

Sziasztok!

Most nem részt hoztam az még nincsen kész :)

Gondoltam érdekelhet titeket Tom mit írt a TH hivatalos blogjára még régebben. ha lejjebb nézitek megtalálhatjátok a végeredményt :)

Forrás egy jó blogból

http://thbill-fans.blogspot.com

Az MTV Japan éppen most nyitotta meg az eredeti, a "Scream" videójában szereplő basszusgitár aukcióját! Georg megpróbálta összetörni a "Scream" video forgatásakor, de őszintén szólva, srácok, nekem kellett helyettesítenem őt abban a jelenetben, hogy végre összetörjön…
Szóval a Tokio Hotel történelem egyik eredeti darabja... olyan eredeti, amilyen eredeti csak lehet!
Kérlek, vegyetek részt EZEN A LINKEN. (minden országból részt lehet venni). Minden egyes Yen segít!
Tom

MTV Japan just opened the auction of our original "Scream" video bass guitar! Georg tried to mash it in the "Scream" video shoot but to be completely honest with you guys, I had to body double him for that scene to finally break it into pieces…
So, it's a real piece of Tokio Hotel history...this is as unique as it gets!
Pls check THIS LINK to participate. (worldwide auction).
Every single Yen helps!

2. fejezet

Itt a 2. fejezet, de ez a történet kicsit bonyolult és hamar történnek az események, mert nem szeretném ezt a történetemet is 10 fejezetbe leírni, ez most 5 lesz, Igazából ez egy hosszú novella :)

Pux

2. fejezet

Lassan már 5 éve annak, hogy megismertem a Kaulitz ikreket. Mikor felléptem velük felfigyelt rám egy Manager, Steven Stilvaler. Egy időben együtt voltam Billel, közel félévig, de nem igazán éreztünk egymás iránt semmit. Három évvel ezelőtt Andreas bulija után Bill teherbe ejtett. Véletlen volt az egész, az ital miatt történt az egész. Mikor megtudtam, hogy várandós vagyok kikészültem, hogy mit fog szólni Bill. Kedvesen fogatta a hírt és megígérte, hogy segít felnevelni Demont. Csak barátok vagyunk, nem érzünk egymás iránt semmit, vagyis én érzek valamit iránta, de nem tudja. Most van egy barátnője Natalie, nagyon kedves lány, a legjobb barátnőm lett az első nap után. Egyáltalán nem zavarja, hogy Billel van egy közös gyerekünk, sőt imádja a gyerekeket. Tom maradt a nagy nőcsábász. Gustav és Georg kiköltöztek Los Angelesbe, mert zsűrik lettek az Amerikan Idolba. A családom nem igazán örültek, hogy ilyen fiatalon anya lettem, de mindenben támogattak és szívesen jönnek meglátogatni minket.

-         Demonért elmész anyámékhoz? – kérdezte Bill miközben vacsorát készített.

-         Persze, egyébként mit főzöl? – léptem be a konyhába. Azonnal elnevettem magam amint megláttam Billt lisztes arccal, rózsaszín köpenybe keresgélni a szekrényekbe.

-         Nem tudod hol van a tortasütő, mindenhol kerestem már!- toporzékolt. Nevetve nyitottam ki a legfelső szekrényt és vettem ki neki a tortasütőt.

-         Imádlak. – puszilt meg. – Natalieval ma lesz az évfordulónk és annyira kész vagyok.

-         Nyugi, rosszabb vagy mint Demon első szülinapján. – mosolyogtam rá. Bosszúból egy maréknyi lisztet kent az arcomba. – Hé! Most mentem volna el a fiúnkért! – kiáltottam, majd egy tojást törtem a fejére.

-         Hé, tudod milyen nehéz kiszedni a tojást a hajból? – játszotta a kétségbeesetett.

-         Ja ha nem használsz sampont. – törölgettem az arcomat egy nedves konyharuhával. – Hányra jön ide?

-         Este nyolcra, addig még van időm úgy…- ránézett a konyhai órára és elsápadt. – Nyolc óra lesz 5 perc múlva? – kiáltotta. – Nem leszek kész Istenem.

-         Nyugi Tom elfelejtette visszaállítani. – feleltem. Megkönnyebbülve folytatta a torta tésztát. Odaálltam azért nehogy valami nem oda illő alapanyagot rakjon bele. Emlékszem mikor az első randin sütött nekem tortát. A cukor és a só egyforma tárolóban voltak és ő pont sós tárolóból rakott a tésztába, krémbe. Végül is nem bírtam ki, hogy ne segítsek neki. Együtt megcsináltuk a tortát húsz perc alatt. Ő gyorsan elment készülődni, addig én elmentem Demonért. Egész éjjel Tommal voltam. Nagyon sok horror filmeket néztünk persze miután lefektettem Demont.

-         Jaj nem bírom nézni. – takartam el a szemem és szorosan Tom mellkasához bújtam.

-         Cica… még a végén megsajnállak. – nevetett fel, de nem tartott sokáig a nevetése, mert egy hatalmat párnát vágtam hozzá. Gondolom, nem kell kitalálni, hogy mi lett a következménye. Éppen elégé félreérthető pózban voltunk, ugyanis Tom a csípőmön ült és csikizet, én meg nevetve próbáltam vissza támadni. Ám egyszer megszólalt a telefon.

-         Igen?... Mikor?... Két hónapra… Rendben van… Oké szólok mindenkinek… Oké… Neked is… Szia. – tette le a telefont az afrofonatos.

-         Mi az? – kérdeztem még mindig alatta fekve.

-         David hívott, hogy két hónapos turnénk lesz veled együtt egy hónap múlva. Az állomások Los Angeles, New York, Mexikó, Las Vegas és Washington, meg, ha jól emlékszem, akkor Havain is lesz egy, de az csak egy fesztivál. – hadarta. Két hónapig utazni fogunk miközben koncerteket fogunk adni. Engem azonban nem a dalok nem is az utazás foglalkoztatott, hanem mi lesz az én kisfiammal.

-         És Demon meg Natalie? – kérdeztem

-         Nem jöhetnek velünk, mert… nincs elég hely és David szerint most ne mással, másokkal legyünk elfoglalva, hanem egymással, Te, Bill, Gustav, Georg és én. – mondta szomorkásan. – szólok Billéknek. – azzal fel is állva kisétált a szobából. Nem hiszem el, hogy akit mindennél jobban szeretek nem lehet velem két hónapig. Előkerestem a széttúrt ágyban a telefonomat és Simonékat hívtam.

-         << Szia! Bocs, hogy most zavarlak titeket, de két hónapig turnézunk és erre a két hónapra nem vigyáznátok Demonra? Egy hónap múlva indulunk>> - hadartam

-         <<De persze, erre valók a nagyszülők.>> - nevetett fel Gordon.

-         << Köszönjük, jó étszakát nektek>>

-         <<Nektek is, szia.>> - tette le. Négy hét telt el a turné indulása előtt. Egyik este egyedül maradtam Demonnal. Bill Natalieval volt együtt, Tom meg egy lánnyal. Indulás előtti nap volt. Nagyban belemerültem egy szappanopera sorozatba, amikor ajtócsapkodást hallottam és keserves zokogást. Leállítottam a filmet és az előszobába mentem. Bill elázva ült a földön az ajtónak támaszkodva. Fejét a két felhúzott térdére rakta és zokogott.

-         Bill! – térdeltem le mellé. – Mi a baj?

-         Natalie… dobott! – üvöltőt elkeseredetten. Automatikusan átöleltem őt. Percekig a nyakamat áztatta hatalmas, fájdalmas könnycseppjeivel. Gyengéden simogattam a hátát. Lassan leültettem őt a kanapéra és segítettem neki levenni a fekete bőrdzsekijét. Két pohárba öntöttem 60 fokos pálinkát és azt gyorsan lehúztunk, majd még egyet.

-         Miért szakított veled? – kérdeztem tapintatosan.

-         Azért mert kiszeretett belőlem. – zokogott fel újra. – Már az évfordulónkon közölni akarta, csak nem merte. Mikor lementem hozzá nagyon furcsán viselkedett, aztán közölte, hogy szeret engem, de nem szerelemből és maradjunk csak barátok. Mondta, hogy szerinte jobb lenne, ha a fiunk boldog családban nőne fel nem pedig holmi olyan szülőkkel, akik mással vannak együtt. De én mondtam neki, hogy sze…szeretem. – tört ki belőle a Niagara. Csak ültem mellette és ledöbbentem. Miért mondhatta ezt, holott tudja nagyon jól, hogy véletlenül lett Demon és nem zavarja őt, hiszen már lassan már 4 éves lesz.

-      Beszéljek vele?

-         Ne!!!!!! – kiáltott fel, szívinfartust hozva rám

-         Oké. – emeltem fel egy kicsit a szemöldökömet.

-         Ideje lenne csomagolnom nem? – törölgette meg az arcát mint egy kis kutya, majd felállt és elindult a szobájába csomagolni.          

1. fejezet

Egy új történet, új esemélyek, új szerelem? Nos ez a történet kívételesen nem Billes, de az elején még Bill körül förög minden, de... Talán Tom, GUstav vagy Georg lesz az igazi, vagy más valaki? Az majd kiderűl.

KÖSZÖNETTEL TARTOZOM DODOSNAK, MERT Ő SEGÍTETT NEKEM FELRAKNI, MERT HÁT ÁT LETT PROGRAMOZVA NÁLAM MINDEN xD

Kellemes olvasást

Darky

1. FEJEZET
A megismerés

Már vagy 3 hónapja élek Simonéknál Németországban.
Mivel még tanuló vagyok és nincs állandó munkám kénytelen vagyok még mindig a szüleim pénzén eltartani magam.
Apu havonta utal a számlámra 450 eurót a rezsire, kajára és az iskolai cuccokra,a maradékot pedig elrakom vészhelyzetre.
Hamarosan jönnek haza Gordon nevelt fiai, akik szülővárosomba, Los Angelesben laktak egy évig.
Mikor beköltöztem megkaphattam az egyik fiú szobáját, de nem akartam tolakodónak tűnni. Végül megkaptam a padlásszobát. Egyszerűen gyönyörű, a falak, csapások és a padló arany barnára festett fából van. A bútorok pedig fekete fából. Három csapás van a szobában és minden csapáson van egy hatalmas ablak. A szobából nyílik egy kis erkély melyet színes virágok díszítenek. Van külön fürdőszobám is, ami nagyon szép.

Reggel lustálkodtam még egy kicsit az ágyban,mivel tavaszi szünet volt. Kilenckor kicsoszogtam a fürdőszobába és nekiálltam tisztálkodni.
Megmostam az arcomat és a fogamat.
Kicsit gondolkodóba ejtett a hajam. Annyira próbálok leszokni a vasalásról,de egyszerűen nem bírom ki, hogy a hosszú pamacs a fejem búbján göndörödik.
Előkerestem a hajvasalómat, hogy megadásra kényszerítsem göndör fürtjeimet.
Mikor végeztem elégedetten néztem a szobámba lévő tükörbe. Laza rövidnadrág egy szürke flitteres hosszú póló, színes melíros fekete derékig érő haj, igen ez vagyok én.
Még gyorsan egy laza sminket is feltettem az arcomra. Nem olyan sokat, csak kihúztam felül alul a szemet, egy kis spirál és már készen is voltam.
Elindultam lefelé a lépcsőn, ám amikor a végén jártam idegen nevetést hallottam a nappaliból.
Kicsit ideges és kótyagos voltam ahhoz, hogy ismerkedjek így beiszkoltam egy szempillantás alatt az üres konyhába. Gyorsan felraktam egy kávét és gondolataimba merülve vártam, hogy a kávéfőzőn megvillanjon a zöld kis lámpa, mely jelzi hamarosan ébren leszek.

- Szia! – köszönt valaki a hátam mögött. Ijedten megfordultam és egy hosszúkás fekete felzselézett hajú, 20 éveiben járó férfit láttam alig két méterrel tőlem.

- Szia. – mondtam bizonytalanul.

- Te biztosan Samanta Ravenheart vagy. – mosolygott rám, majd kezet nyújtott- Bill Kaulitz vagyok.

- Tudom. – feleltem, de elfogadtam a kéznyújtást- A Tokio Hotel fronténekese vagy. Simone sokat beszélt rólad meg a bátyádról.

- Khömm… rólad is mesélt… az előbb. – mondta kínosan, kicsit értetlenül néztem rá, majd elkezdett magyarázkodni. – Mármint tudtuk, hogy kiadták a padlásszobát meg minden, de olyan sokat nem tudtunk rólad.

- Billll!- kiáltott valaki, majd az idegen bejött. Egy afrofonatos magas srác volt, gondoltam ő Bill bátya.

- Á, szia Susan, ugye? – nyújtott kezet. – Tom Kaulitz.

- Samanta. – javította ki az ifjabbik.

- Jaj ne haragudj nem vagyok jó a nevekkel. – mosolygott.

- Semmi baj. – vontam vállat.
Mikor jobban megnéztem őket nagyon hasonlítanak egymáshoz. Na én is értelmes vagyok, még szép, hogy hasonlítanak hisz ikrek.
Egyszer csak Tom elkezdett felém dőlni egyik kezét kinyújtotta, majd megállt egy pillanatra és visszadőlt eredeti helyzetébe. Aztán meghallottam a hangot, a kávéfőzőt kapcsolta be, én meg már azt hittem képes lesz és megcsókol, vagy valami hasonló.

- Hogyhogy idejöttél Európába? – kérdezte Bill mikor már a nappaliban ültünk. Gordonék elmentek vásárolni így miénk volt az egész ház.

- Amerikában nem találtunk egy jó zeneiskolát, és amikor apum itt járt mesélt az itteni sulikról és gondoltam teszek egy próbát. – mondtam röviden.

- Melyik suli? – kérdezte Tom. – Németül tudsz? Hogy tanulsz?

- Amelyikben Gordon is tanít. – mosolyogtam. – Nem tudok németül, de tankönyveim angolul vannak, így csak elkell olvasnom azokat.

- Gordon mesélte, hogy jó hangod van. – pirult el Bill, vagy csak a szemem csalt? Ez máig is rejtély marad.

- Jaja, és egy hét múlva koncertezünk itt Berlingbe és mi lenne, ha Billel együtt énekelnél? – kérdezte. Döbbenten ültem a kanapén miközben az ikrek a válaszomat várva közelebb dőltek hozzám.

- Hát… nem is tudom…- kezdtem volna bele.

- Ezt igennek vettük. – kiáltották egyszerre majd a levegőbe össze pacsiztak.

- Hány évesek vagytok? – kérdeztem egyszer csak.

- 22, te meg tizen…- gondolkodott Bill

- 20ból vonj ki 3mat, majd adj hozzá 50 vonj ki 37et és még 13at. – segítettem neki, de látszott rajta, hogy nem igazán konyít a matekhoz.

- Nekem meg van! – kiáltott fel Tom. – 19 vagy. Ennyi vagy Bill, én jobb vagyok nálad bibibíííí. – adta az óvodást. Bill egy kis idő múlva mosolyogva rám nézett.

- Nem 19 vagy, hanem 17. – mosolyogva igent bólintottam. Tom cikisen nézett rám majd öccsére, aki kedvesen nyelve töltött rá.

- Na várjatok. – vette elő a telefonját gyorsan kiszámolta és kínosan nevetve kiment a nappaliból. – hogy én mekkora hülye vagyok! – hallottuk még a hangját.

- Na, akkor holnap reggel próba és te is jössz. – komolykodott Bill.

- De még nem is mentem bele. – akaratoskodtam.

- Ilyen a show biznisz. – nevetett majd bátya után ment.